- A múltkori turnéval itt nálunk, Budapesten is megfordultatok. Maradt valamilyen emléked a koncertrol?
+ Igen, jól emlékszem a bulira. E-Klubnak hívták a helyet, ahol játszottunk, ugye?
- Igen.
+ Ha minden jól megy, a következo turnéval megint elmegyünk hozzátok. Biztosra még nem mondanám a dolgot, de a legjobb úton megy a szervezés.
- A turnén az ausztrál PEGAZUS és az olasz LABYRINTH voltak a nyitóbandáitok. Jól kijöttetek velük?
+ Persze, nem volt semmi gond. Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy elég keveset találkoztunk velük. Mi külön buszon utaztunk, így aztán foleg csak akkor találkoztunk, amikor ok lejöttek a színpadról, mi meg felmentünk. Máskor nem nagyon. De amennyit együtt voltunk, az alapján nagyon jó fejeknek tuntek.
- Anders Johansson személyében új dobosotok van. Ot honnan kerítettétek?
+ Magnus (M. Rosen - bogo) még régen, a kilencvenes évek elején együtt zenélt vele, meg az ex-ACCEPT-es Jörg Fischer gitárossal és az ex-MALMSTEEN BAND énekes Mark Boals-szal a BILLIONAIRE BOYS CLUB nevu csapatban. Innen az ismeretség. Eloször csak beugró dobosnak kértük fel néhány fesztiválfellépés erejéig, de olyan jól teljesített, hogy felvetettük neki: mi lenne, ha foállásban dobolna nálunk. Anders megbeszélte a dolgot a családjával, aztán igent mondott. Ennyi a történet.
- A régi dobos, Patrick Rafling miért nincs már köztetek?
+ Patrick szerintem óriási dobos a stúdióban, nagyon jó munkát végzett, de éloben sajnos nem mutatta azt a lelkesedést és elkötelezettséget, ami elvárható lett volna. Mentek a koncertek, mi négyen ott elöl teljes erobedobással küzdöttünk, o meg hátul unottan, savanyú arccal gyurte a boröket. Mintha nem is ott lenne, hanem a sörére várna egy bárban. A bulik után jöttek oda sorban a srácok gratulálni, mondták, hogy milyen jók voltunk, csak mi volt a baja dobosnak? Talán rossz napja van? Elég kellemetlen volt kimagyarázni magunkat. Így aztán váltanunk kellett.
- Az új lemezt hogyan tudnád jellemezni az elozo kettovel összehasonlítva?
+ Eloször is: ez egy igazi HAMMERFALL album, garantáltan nem fog csalódni egyetlen rajongónk sem. Egy érettebb, összefogottabb verziója mindannak, amit az elso két albumon lefektettünk. Minden nézopontból egy érettebb zenekart mutat az album, mind emberileg, mind pedig zenei szempontból. Azt is mondhatnám, hogy most eljutottunk egy magasabb szintre, felléptünk a következo lépcsofokra. Szerintem ez egy ultimatív jellegu album, tökéletes lenyomata annak, ami ma a HAMMERFALL.
- Ezúttal szakítottatok a hagyományokkal, és Michael Wagener-t kértétek fel az album producerének. Miért pont orá esett a választás?
+ Mindenképpen mást, többet akartunk, mint eddig. Rengeteg különbözo producer neve megfordult a fejünkben, végül aztán Michael mellett döntöttünk. O a nyolcvanas években már igencsak letette a névjegyét, így aztán tudtuk, hogy megfelelo rutinnal rendelkezik. Arról nem is beszélve, hogy annak idején az ACCEPT vele csinálta meg a fantasztikus Balls To The Wall lemezt. Ott a háttérvokálok valami döbbenetes módon szólnak például, és nekünk pont erre volt szükségünk. Az elso két albumunk is jól szól, de a vokálokból többet is ki lehetett volna hozni. Most ez is maradéktalanul sikerült. Az is Michael mellett szólt, hogy ot is érdekelte a dolog, igazi kihívást látott a közös munkában. Tudod, ha az elso két lemezt akartuk volna klónozni, akkor visszamentünk volna ugyanabba a göteborgi stúdióba, ugyanahhoz az archoz, a korábbi albumokat is csinálta. De ennek semmi értelme nem lett volna. Olyan producert akartunk, aki nem csak a gombokat tekergeti, hanem afféle edzoként hajt minket és erosíti az önbizalmunkat.
- Mennyi idot töltöttetek a stúdióban?
+ Mindennel együtt összesen körülbelül hét hetet.
- A dalszerzésnek mikor álltatok neki?
+ Valamikor tavaly nyáron, úgy augusztus környékén. Nem kapkodtuk el a dolgot. Muszáj volt már egy kis pihenot tartanunk, fel kellett tölteni a kimerüloben levo elemeket. Az elso lemez óta gyakorlatilag mást sem csináltunk, mint turnéztunk, fesztiválokon játszottunk, próbáltunk, nótákat írtunk és stúdióztunk. Éveken keresztül ez azért elég húzós tud lenni. Le kellett ülnünk egy kicsit, ki kellett fújni magunkat. Szerencsére a kiadó sem hajtott minket. Amikor elkezdtük a munkát, azt mondták, az ido nem számít - ha nyolc hónapra van szükségetek, akkor addig dolgoztok, ha kétszer annyira, akkor meg addig. Tényleg jól álltak a dologhoz, ok is tudták, hogy nincs értelme elkapkodni a munkát.
- Sokan mondják azt, hogy egy zenekar életében a harmadik album dönto fontosságú lehet. Te mit vársz a lemeztol?
+ Leginkább azt, hogy az embereknek megmutathassuk vele, hogy mi tényleg stabil résztvevoi vagyunk a színtérnek. Azt akarjuk, hogy tudják, mi tíz év múlva is itt leszünk, számíthatnak ránk.
- A következo turnénak mikor vágtok neki?
+ Januárban. Európában kezdünk, és a VIRGIN STEELE lesz a vendégünk a turnén. Szervezés alatt áll egy harmadik banda meghívása is, de nevet egyelore még nem mondanék. Legyen elég annyi, hogy egy nagyon eros összeállítással fogunk útnak indulni. Skandináviában kezdünk majd, utána jön Németország, Olaszország, Ausztria, Svájc, meg a többi. Komoly esély van egy budapesti koncertre is, ahogy azt már mondtam az elobb. Pontos idopont még nincs, de ha lesz buli, akkor egy január végi - február eleji dátum az esélyes. Az európai koncertek után meg majd megyünk a tengerentúlra is, Észak- és Dél-Amerikába, meg persze Japánba.
- Más téma. Te személy szerint hol érzed jobban magad: a stúdióban vagy a színpadon?
+ A stúdió is tud jó lenni; foleg akkor szeretem, ha tényleg minden rendben zajlik. De azért csak a színpad az igazi, haha! A deszkákon lenni olyan érzés, mintha be lenne kábítózva az ember, vagy ilyesmi. A színpad a legjobb legális drog, haha!!!! Óriási érzés, ahogy felmegy bennem az adrenalin, ahogy oda-vissza adom és kapom az energiákat a közönségtol. Ez semmi máshoz nem hasonlítható élmény.
- Mennyi idosen kezdtél rockbandában énekelni?
+ Olyan 14-15 lehettem. Rengeteg kis bandában megfordultam az évek során, szerintem több, mint 10 zenekarom volt már. Olyanok, mint a HIGHLANDER, az ALTAIR, az ACHERON, satöbbi. Volt olyan banda is, ahol nagyon komolyan rákészültünk a dologra, 5 hónapig csak próbáltunk, aztán meg volt két koncertünk is. Ez olyan 18 éves korom körül volt. Eloször gitároztam is az éneklés mellett, de az csak elvonta a figyelmemet. Így aztán felhagytam a gitározással. Viszont énekesként továbbra is elégedetlen voltam magammal, olyannyira, hogy jó idore abba is hagytam az egészet. Aztán egyszer felhívott egy régi zenész barátom, hogy segítsem ki oket egyetlen koncert erejéig, mint énekes. Eloször nagyon tiltakoztam, de végül beadtam a derekam azzal, hogy tényleg csak egyetlen buliról lehet szó. Ehhez képest utána 5 évig voltam tagja annak a csapatnak, haha! Egyébként ekkortól kezdve tekintem magam igazi énekesnek, itt jutottam el egy olyan szintre, amivel már elégedett voltam.
- Énekesként kik voltak rád a legnagyobb hatással?
+ Eloször is Geoff Tate, o nagyon nagy. Aztán Eric Adams a MANOWAR-ból, vagy az az arc, aki a PHENOMENA énekese volt. Meg persze - mondanom sem kell - Rob Halford.
- Rob Resurrection albumát hallottad már?
+ Igen. Elso hallgatáskor úgy voltam vele, hogy jó, jó, de azért semmi különös. Aztán amikor másodszor meghallgattam, akkor nagyon elkapott. Azóta is nagyon tetszik. Örülök, hogy végre észhez tért az öreg. Jó, hogy újra felismerte, hogy hová is tartozik, hogy hová kötik ot a gyökerei. Kösz, Rob!!!
- Emlékszel az elso koncertre a HAMMERFALL énekeseként?
+ Hogyne, az nem mindennapi fontosságú esemény volt. Láttad már a home videónkat?
- Nem, sajnos nem.
+ Csak azért, mert ott vannak felvételek errol a buliról is. Nagyon fontos koncert volt ez, mert ennek a videofelvétele alapján kaptunk lemezszerzodést egy kis holland kiadótól, a Vic Records-tól. Tolük kerültünk át aztán a Nuclear Blast-hoz. Szóval nagyon fontos nap volt ez, alaposan felforgatta az életemet, haha!
- Mit gondolsz, meddig lesz még jelen a színen a HAMMERFALL?
+ Amíg olyan zenét tudunk játszani, amire valóban büszkék lehetünk mindannyian. Hogy ez az állapot tíz vagy húsz vagy harminc évig fog-e tartani, azt most nem tudom megmondani. De az is biztos, hogy akármi lesz is, én mindig szeretnék zeneközelben maradni. Számomra ez a legnagyszerubb idotöltés, egész egyszeruen ez az, ami maradéktalanul boldoggá tesz. Szeretnék valamilyen szinten mindig kapcsolatban maradni a zenével.
- A banda, a zenélés mellett mivel ütöd el az idot?
+ Semmi különösrol nem tudok beszámolni. Olvasgatok, filmeket nézek, vagy csak egyszeruen a barátaimmal vagy a családommal töltöm az idot.
- Semmilyen különleges hobbid nincs?
+ Csak a zene, ez a hobbim és a szenvedélyem is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebbol meg is tudok élni, úgyhogy igazán hálás lehetek a sorsnak, haha!
- Feleség, gyerek?
+ Nem, nincs egyik sem. Jelenleg egyedülálló vagyok.
- Végezetül még egy kérdés. Fel tudnád sorolni az öt kedvenc metal albumodat?
+ Hogyne, habozás nélkül. Tehát: a The Unexpected Guest a DEMON-tól, az Operation: Mindcrime a QUEENSRYCHE-tól, a Fire Down Under a RIOT-tól, a JUDAS PRIEST Painkiller-je, valamint a Rock You To Hell a GRIM REAPER-tol. Rengeteg más bandát meg albumot imádok még, de ez az öt a legfontosabb számomra.